Édes Mamikám idén áprilisban ment el.
Gyerekként nagyon sokat voltunk vele. Anyuék rengeteget dolgoztak amikor apu megnyitotta a város első "maszek" fodrászatát. Mamika sokat vigyázott ránk ... az életem szerves része volt mindig. Igazi nagymama volt, mindig kedves és szeretetteljes, finomakat főzött és sütött.
Nagyon tudott szeretni, papust, a lányát, a fiát (aput), anyut talán még jobban :) Imádott minket az unokáit és teljes lényével rajongott a dédunokáiért, a gyermekeimért.
Soha nem szólt bele az életünkbe, rácsodálkozott az újdonságokra, érdeklődött és biztatott, de soha nem bírált. Derűs volt és mosolygós, pedig nem kényeztette el az élet, csak amikor Papust elvesztettük költözött a szemébe egy szomorú árny.
De már újra együtt vannak és most novemberben annyira rám tört a hiánya!
Terápia volt az alkotás folyamata ... könnyek között alkotni ... újdonság volt nekem.
A fotón kisfiamat Vincét tartja a kezében.
Egy Missy Whidden oldalt lifteltem, remélem méltó maradtam hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése